Egy új élet

Egy új élet

Monday, February 22, 2010

Segítő- Helper



Anya mindenbe befog engem. Ez életemben az első tojás, amelyiket megpucoltam. Elég jól sikerült.
Anya gyakran kérdezi tőlem: Te kije vagy anyának? A SEGÍTŐJE, mondja, és kapok egy nagy puszit.

Mother lets me try all sorts of things. This is the very first egg that I cleaned. And I did quite a good job.
Mother often asks me: Who are you to mummy? My HELPER, she says, and she gives me a kiss.

Levi, Zsolt 2

Márta, Levi, Zsolt

Márta ilyen aranyos cofit csinált nekem.
Marta made these nice ponytails for me.


Ez a kép Németi Zsoltéknál készült. Tetszett a kalapja. Élveztük a vendégszeretetüket, és egy pár nap múlva megszületett a kis fiucskájuk, Sámuel. Aranyos baba.


This photo was taken at Zsolt Nemeti s house. I liked his hat. We enjoyed their hospitality, and a few days later their son was born, Samuel. He is a cute little boy.





Ott volt Levi is, akit lassan, de megkedveltem. Most nagyon ragaszkodom hozzá.


Levi was there, too. I got to like him slowly, but now I am very fond of him.



Haladok- Ahead

Az utóbbi hetekben mindent próbálok mondani. Szüleim sokat gyönyörködnek bennem, és csodálkoznak, honnan tudom ezt meg azt a szót is.
A héten a fürdőkádban kávét készítettem anyának, és felszolgáltam neki.
Szépen eljátszom a babaházzal és a babákkal, ide ki is ültek és várják a sült galambot.
Az engedelmességgel még gondok vannak.
Ügyesen megyek a lépcsőkön le és fel. Anya követ a szemével és azt mondja, hogy jó helyen fogjam a korlátot.
A gyülekezetben tudok csendben ülni egy ideig, de nem anyánál, hanem valaki másnál, akihez ragaszkodom. Ilyen például Tőtős Márta. Ő mindig foglalkozik velem, és jól ért a gyerekekhez. És már azt is suttogom, hogy 'csendbe', vagyis így 'cseme'.
Megkeresem a képes Bibliában Jónást, akit lenyelt a nagy hal. Őt Nóná- nak nevezem.
Gyakran mondom ezeket is: köszi és bocsi

In the last few weeks I have been trying to say almost everything. My parents delight in me and wonder, how do I know this word and that one.
This week I made a cup of coffee for mum in the bath, and I served it to her, of course.
I play with dolls and their house nicely. They are sitting here right now, waiting for some food.
I still have problems with obedience.
I can climb up and down the stairs nicely. Mother always has an eye on me and tells me to grab the pillars well and in the right place.
In the church I can sit quietly for a while, but not with mother. I like to sit with someone else, who always entertains me somehow. And I whisper this: be quiet.
I often say: sorry and thanks.